Az öreg Imre bá szervezete hetvenegy éves korára jócskán elhasználódott. Kezei alig mozognak, súlyos cukorbetegsége folyományaképpen néhány lábujját már amputálni kellett, ortopéd cipőjében csak lassacskán közlekedik, súlya még vasággyal együtt sem sokkal haladja meg az ötven kilót.
Szerencsére azonban legalább a társaságra nem lehet panasza: jó humora, életöröme miatt meglehetősen népszerű a szomszédok körében. Gyakran hívják át egy kis beszélgetésre valamelyik szomszédos családi házba, de nála is gyakori az effajta vendégjárás. Az itt egy kupacban élő néhány szomszéd odafigyel egymásra, ahol segítség kell ott kérés nélkül is megjelennek , akinek kutyája van, azt több család látja el csemegével, a gyerekek is rendszeresen átjárhatnak a szomszédba kisállatot simogatni vagy a számítógéppel játszani.
Imre bá két tenyerén egy-egy ín megrövidült, ezért a szemcseppentőt már bizonytalanul kezeli. Szerencsére valamennyi szomszéd szívesen áll rendelkezésére, akár napjában többször is, de legügyesebben a szemközti társasházban lakó Etus kezeli a szemcseppentőt, ezért őt kéri meg erre legyakrabban.
A minap Etus megemlítette hogy némi segítségre lenne szüksége a gázóra leolvasásához. Másnap Imre bá az ablakon kitekintve úgy látta, hogy épp Etus söpri a leveleket a szemközti kis társasház kertjében. Nosza, itt az alkalom a gázóra együttes leolvasására. Kabát fel, túl lelkes kutya megkerül, utcán át, szomszéd kapun be.

És ekkor az egyik garázs mélyéről a Kútásó Kungfu Király (Etus féltékeny férje) rettenetes csataüvöltése harsan fel:
- NEMMEGMONTAM HOGYTAKAROGGY AKERTEMBŐL !!! - és megindul Imre bá felé, szikrázó szemében az ingatlan 12,5 százalékos tulajdonrészét birtoklók jogos haragjával.
A harc a klasszikus karatefilmek koreográfiájának megfelelően indul:  a Kungfu Király egyetlen határozott pillantással  felméri ellenfele gyenge pontjait (csak az van neki), majd villámgyors támadásba lendül. A professzionális lerohanásnak köszönhetően Imre bának felocsúdni sincs ideje. Mire rádöbben, hogy mindez nem tréfa és valóban a Kútásó Kungfu Király támadásának célpontja lett, már meg is kapta az első jobbegyenest  a fejére, amit egy villámgyors ismétlés követ, a legjobb kung-fu iskolák szellemében.
Kútásó a Rettentő, maga is meglepődik támadása nem várt hatékonyságán: nem gondolta volna, hogy Imre bá olyan gyorsan kerül földre, hogy már egy ideje fekszik, de még mindig ott a csodálkozó kifejezés az arcán.
De egy felkészült harcos nem végez félmunkát, hiszen elképzelhető, hogy ellenfele csupán ébersége elaltatása végett dőlt el ilyen villámgyorsan, és az öreg Imre bán csupán látszólag fúj át a szél és a valóságban 42 kiló színtiszta izomból áll és csak arra vár, hogy ő hátat fodítson neki, miután a földről rugóként felpattanva egyetlen rúgással kettétörje a gerincét. Ezért biztos-ami-biztos alapon a Kútásó Kungfu Király még néhányszor belerúg a földön fekvő öregemberbe, majd a győzelemtől mámorosan elsétál,  fagyos földön fekvő ellenfelét (áldozatát) sorsára hagyva.
Imre bá még fekszik a földön egy kicsit: erőt gyűjt. Majd nagy nehezen feltápászkodik, hazaballag. Bemegy a házba és bekapcsolja a TV-t.  De előbb kulcsra zárja az ajtót.

Mindez történt halottak napján, egy kisvárosban,
budapesttől három kilométerre.
Kétezerkilencben.
Európában.