Kedvenc hipermarketem pénztárainál, a sorban állás közben tudományos megfigyeléseket végzek. Ezen kutatás eredményei alapján döntöm el mindig, hogy most éppen melyik sor végére álljak.

A bevásárlástudományban teljesen járatlan (= totál amatőr) vásárló mindig az éppen elé kerülő sor végére áll be. Ha mindenki így vásárolna, akkor majdnem mindenki az eladótér bejáratától legtávolabbi pénztáraknál állna sorba, a többi pénztárhoz csak azon kevesek mennének, akik csak egy TV-ért ugrottak be és a sör egyáltalán nem érdekli őket.
A rendszeresen vásárlók azonban hamar rájönnek, hogy ha a pénztár-fronthoz érkezve elnézünk mindkét irányba, akkor némi szerencsével az épp előttünk lévőnél lényegesen rövidebb sort is találhatunk. És némi további szerencsével időben oda is érhetünk, még mielőtt néhány más, hozzánk hasonlóan éles szemű vásárló megelőzne bennünket az odaéréssel. Kezdőkkel gyakran előfordul eleinte, hogy az embereket számolja a sorokban, holott a kocsikat kellene, ugyanis megtévesztés céljából sok esetben kettő vagy több vásárló tartozik egy-egy bevásárló kocsihoz.
A következő fokozat a félprofesszionális sorkiválasztás. Ezen a szinten a gyakorlott vásárló már nem csak a pénztáraknál kígyózó sorok hosszát (az egyes sorokban tartózkodó emberek számát) méri fel egyetlen pillantással, de figyelembe veszi a győzelemre legesélyesebb sorokban állók kosarának tartalmát is, hiszen hába rövid egy sor, ha abban az összes kosár sok-sok percnyi munkát ad a pénztárosnak. Kezdőknél gyakori hiba, hogy a kocsi megrakottságát (megteltségét) nézik és nem a benne található áruk várható munkaigényét. Hiszen hiába van színültig tele egy kocsi, ha az csak egyféle termék, az a pénztárnál csak egyetlen tétel. És hiába látszik majdnem üresnek egy bevásárló kocsi, ha az alján heverő pár semmiség tulajdonképpen számtalan, egyenként külön-külön számba veendő apróság.
A sorkiválasztás-tudomány jelenleg elérhető legmagasabb fokozata az, amikor sorunkat nem csak az eddig felsorolt szempontok alapján választjuk ki, hanem bevetjük az alkamazott pszichológia fegyverét is: megpróbáljuk megsaccolni, hogy a győzelemre esélyes sorokban állók közül ki, mivel és hogyan fog fizetni. Eddigi megfigyeléseim szerint messze a készpénz a leggyorsabb, lényegesen lassabb nála a bankkártya, de ha kifogsz valakit, aki ebédjeggyel, kuponnal, nyereményszelvénnel, nadrággombbal, stb akar fizetni, akkor néha az a legjobb, ha átállsz egy másik sorba.
Ha valaki a kiszemelt sorokban állókról még ezt is képes megállapítani, az lényegesen hamarabb fog távozni a pénztártól, mint tudományosan kevésbé képzett vásárlótársai.

Utóirat: A sorkiválasztás finomítását célzó további, még feltárásra váró kutatási terület: a pénztárosok várható rutinosságának megbecsülése, az életkor, a hajviselet és az ebédidőtől való távolság függvényében.