Erzsi néni idős özvegyasszony, egy kisváros egyik szélső házában lakik. Van egy kis termőföldje, a város másik végén túl. Meglehetősen kevés öröm maradt számára az életben, ezek egyike a gazdálkodás: nézni ahogy a mag szárba szökken, figyelni és ápolgatni a kis növénykéket. De így hetven év felett már nem megy úgy a biciklizés mint régen és az évek szaporodásával az a kis földecske egyre távolabbra kerül.
Gyermekkori barátnője rég meghalt, abból a családból már csak Évi, az unoka van életben, ahányszor összefutnak, arcában Erzsi néni minduntalan a nagyanyja vonásait kutatja.
A kárpótlás során Évinek is lett egy kis földje - épp Erzsi néni háza közelében.

Egy napon összefutnak a nagybolt előtt és felvázolódik a Terv: földet kell cserélni, így Erzsi néninek a föld csak néhány perc sétányira lenne.
A két termőföld mérete-értéke nagyjából azonos, így még pénz probléma sem merülhet fel. A pénz amúgy probléma lett volna, hiszen Évi minimálbérénél (már amikor épp van munkalehetőség) már csak Erzsi néni csekély nyugdíja alacsonyabb. Csak az ügyvédre kell a pénzt előteremteni és onnantól a dolgok mennek a maguk útján.

Felkeresnek egy ügyvédet, aki el is készíti a papírokat, de előbb mondják meg, hogy mekkora a földek értéke. Sajnos egy termőföld valós piaci értékét manapság lehetetlen megállpítani, így némi tanakodás után Erzsi néninek eszébe jut, hogy mennyiért cserélt gazdát egy hasonló méretű terület. Az érték reálisnak tűnik, így ez az összeg kerül a papírokba, amelyeket el is juttatnak a megfelelő helyekre.

Néhány hét múlva becsapott a villám: mindketten kaptak egy-egy értesítést, miszerint 50-50 ezer forint illetékkel tartoznak Állambácsinak, amelyet fizessenek be nyomban, különben nagy baj lesz. Lett ám szaladgálás fűhöz-fához hogy ez hogyan is lehetséges.
Kiderült, hogy hőn szeretett országunkban ilyen esetekben az illeték kiszabásához egyetlen feltételnek kell teljesülnie - és az itt teljesült is - mégpedig ennek: mindketten FÖLDHÖZ JUTOTTAK.

Évinek szerencséje volt: akkoriban épp volt munkahelye, így minimálbéréből néhány hónap alatt ösze tudta kuporgatni az összeget, de hogy Erzsi néni a jelképes mennyiségű nyugdíjából hogyan oldotta ezt meg, azt nem lehet tudni. Nem beszél róla. Az is lehet, hogy nem sikerült neki és már a végrehajtókkal egyeztet időpontot.

De hát úgy kell nekik, miből gondolták azt, hogy ha két ember elcserél egymással két azonos értékű dolgot, azután mindkettejüknek adózni kell. Hiszen ha bármikor bárki ingyen megtehetné az ilyesmit, akkor honnan lenne az országnak pénze pl gyönyörűszép viaduktos-alagutas síksági autópályákra?

A dolognak azért lett némi haszna is: mindketten tanultak valamit.